„S ha volt sziv, amelynek kristály csengésü húrjain az érzelmek minden skálája végigrezdült, - ha volt lélek, amely magasztos tisztaságából a szeretet sugarait hintette szét mindenfelé, ahol megjelent: dicsőült Nagyasszonyunk, Erzsébet Királyné szive és lelke volt az! (…)

Csak keveseknek, kiválasztottaknak, adatott meg, hogy az élet küzdelmei, a sors megpróbáltatásai és szenvedések lelketölő csapásai közepette megóvják szivüknek melegét s lelküknek azt a teljes fogékonyságát, mely a természet megértéséhez és szeretetéhez szükséges.
A kiválasztottak közt a legkiválóbb volt Ő, feledhetetlen Királynénk, akinek legtöbb gyönyört a természet nyujtott, akiben igazi tűndérét találta meg maga a természet.
A gödöllői park sudras fái, kies ligetei és kertjei örökké fognak suttogni arról a nagy, bensőségteljes szeretetről, amely Erzsébet Királyné lelkéből áradt feléjük. S mintha a természet maga is le akarná róni a hála érzetét azért a nagy lángoló szeretetért, a dicsőült Nagyassszony emlékére ligetek, kertek és erdők támadtak; millió és millió fácska hirdeti az Ő dicsőségét. És soha költőibb gondolattal nem fejezték ki a természetnek ezt a viszonyát a Megdicsőülthöz, mint amit az emlék megteremtője és lelkes ápolója mondott e fácskákról: >>úgy díszlenek, mintha éreznék, mily fenkölt a hivatásuk<<.

Szent e földnek minden röge, amely az Ő lépteinek nyomát őrzi. Tüneményes álomképeket idéznek fel a multból, amikor délczegen, ifjúsága mámoritó bájában, boldogan, szeretve és szerettetve itt lebegettt a gödöllői fák árnyai alatt.
Ide vonzotta szivének minden szála, itt vert gyökeret magasztos természet-imádása. A nagy világ zajából ide menekült, hogy megfüröszsze lelkét az örök ifjú természetben, a hol családja és otthona édes pihenőjét találta meg mindig. (…)

Csoda-e, ha édes fájó köny szökik szemünkbe, amikor e szent helyeket járjuk, e szent emlékeket felidézzük!
Százszorosan szent és dicső nekünk e hely most, hogy Ő, annak tündére, örökre, messze elköltözött tőle.”

/Részletek Ripka Ferencz : Erzsébet Királyné Gödöllőn 1867-1897. c. művéből/

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés