Erzsébet királyné/Sisi
 

A királyné

 
A királyi gyermekek élete
 

 
Magyarok a királyné szolgálatában
 

Életrajzi linkek
 

 
→ KEZDŐLAP ←
→ KEZDŐLAP ← : Erzsébet nap alkalmából

Erzsébet nap alkalmából

- a szerk. -  2014.11.19. 06:00

 

 

 

 

„Újra miénk vagy hát, miként mienk voltál,
Míg áldott ajkadról hallók az igéket;
S most örökre mienk lesz szobrod, ez oltár,
Melyhez imádkozni jár majd a Te néped.
Nemcsak a Te hiven őrködő alakod
Varázsolja szentté ezt a mai napot:
Hanem a rajongó szeretet és hála,
Mely abban uj erőt, uj vigaszt talála:
Hogy egy Eszmény, kit az Ég csak egyet adott,
Erzsébet visszatért itt áll, - feltámadott!”
 

 

/Győry Loránd – Erzsébet visszatért/


 

S ha volt sziv, amelynek kristály csengésü húrjain az érzelmek minden skálája végigrezdült, - ha volt lélek, amely magasztos tisztaságából a szeretet sugarait hintette szét mindenfelé, ahol megjelent: dicsőült Nagyasszonyunk, Erzsébet Királyné szive és lelke volt az! (…)

Csak keveseknek, kiválasztottaknak, adatott meg, hogy az élet küzdelmei, a sors megpróbáltatásai és szenvedések lelketölő csapásai közepette megóvják szivüknek melegét s lelküknek azt a teljes fogékonyságát, mely a természet megértéséhez és szeretetéhez szükséges.
A kiválasztottak közt a legkiválóbb volt Ő, feledhetetlen Királynénk, akinek legtöbb gyönyört a természet nyujtott, akiben igazi tűndérét találta meg maga a természet.
A gödöllői park sudras fái, kies ligetei és kertjei örökké fognak suttogni arról a nagy, bensőségteljes szeretetről, amely Erzsébet Királyné lelkéből áradt feléjük. S mintha a természet maga is le akarná róni a hála érzetét azért a nagy lángoló szeretetért, a dicsőült Nagyassszony emlékére ligetek, kertek és erdők támadtak; millió és millió fácska hirdeti az Ő dicsőségét. És soha költőibb gondolattal nem fejezték ki a természetnek ezt a viszonyát a Megdicsőülthöz, mint amit az emlék megteremtője és lelkes ápolója mondott e fácskákról: >>úgy díszlenek, mintha éreznék, mily fenkölt a hivatásuk<<.


Szent e földnek minden röge, amely az Ő lépteinek nyomát őrzi. Tüneményes álomképeket idéznek fel a multból, amikor délczegen, ifjúsága mámoritó bájában, boldogan, szeretve és szerettetve itt lebegettt a gödöllői fák árnyai alatt.
Ide vonzotta szivének minden szála, itt vert gyökeret magasztos természet-imádása. A nagy világ zajából ide menekült, hogy megfüröszsze lelkét az örök ifjú természetben, a hol családja és otthona édes pihenőjét találta meg mindig. (…)


Csoda-e, ha édes fájó köny szökik szemünkbe, amikor e szent helyeket járjuk, e szent emlékeket felidézzük!
Százszorosan szent és dicső nekünk e hely most, hogy Ő, annak tündére, örökre, messze elköltözött tőle.”

 

/Részletek Ripka Ferencz : Erzsébet Királyné Gödöllőn 1867-1897. c. művéből/

 

 

 

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
Még nincs hozzászólás.
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Sisiweb logókép

 
Sisiweb
 
Facebook csoport

 
Így él emlékezetünkben
 
Káli-Rozmis Barbara FB oldala - A Császárné Emléke Munkaközösség

 
Erzsébet-kultusz napjainkban
 
Szabó Dóra Sisi szerepben

 
Fotók
 
Madame Rénarde

 
Kapcsolódó linkek
 
Kapcsolódó videók