Erzsébet 1868 áprilisában kislánynak adott életet, aki a Mária Valéria nevet kapta. Édesanyja túláradó szeretettel vette körül, még a széltől is óvta. Egyetlen köhintésétől teljesen kétségbe esett. 
A már-már mértéktelen szeretet, melyet Erzsébet Valéria iránt tanúsított, valójában annak volt köszönhető, hogy most először érezhette magát igazán anyának. Távol a bécsi udvartól és anyósa uralmától, itt kislánya csak az övé volt. Néhány évvel később mondta egyik udvarhölgyének: 
„Most már tudom, milyen boldogság egy gyermek – most volt bátorságom, hogy megtartsam és szeressem.” /Hamann, 267. old/