Sajó Sándor: Erzsébet
- részlet -

"Királynénk, Erzsébet, te féltett, te áldott
Oh, hogy idegenben utolért az átok!
Hogy így kell gyászolnunk a te nemes szíved
Azt az értünk verőt, azt a hozzánk hívet…

Idegen föld termett, idegen kéz ápolt,
S te magyarrá lettél, oh minő boldogság volt!
Zokogó búval most siratóid lettünk:
Csak az Isten tudja, benned mit vesztettünk!"